Túl az első hónapon, elmondhatom, jó anyának lenni. Ám ehhez az érzéshez elég sok mindennek kellett történnie. Viktorka, a kisfiam rendesen szopizik, 2-.3 óránként, a közti időszakban nappal néhány órát nézelődik és alszik, este 1-2-szer kel fel, szeret fürdeni, közben nem sír.
Ez iszonyat nagy változás ahhoz képest, ami az elején volt. Bár a fürdetést szerette, a szoptatással voltak gondok. Tejem alig volt, ő pedig sírt. Ezt az érzés senkinek sem kívánom! Soha ennyire tehetetlennek és tanácstalannak nem éreztem magam. A férjem sokat segített támogatásával.
Az ember 9 hónapon át várj,a hogy megszülessen a gyereke. Óvja és védelmezi ezen idő alatt. Próbál felkészülni az anyaságra. Én is így tettem.
Már a kezdetektől bújtam a könyveket és az interneten, hogy a terhességemet lépésről lépésre nyomon kövessem. Mindig néztem az UH paramétereket, hogy jól fejlődik-e kisfiam. a 3. trimeszterben pedig a szülés került előtérbe.
Sok cikket olvastam ebben a témában is. Úgy éreztem, jól felkészültem erre.
Következett a babás rész, hogy ebben a témában is elmélyedjek.
Megnéztem a pszichológiai vonatkozásokat, vagyis hogyan bánjunk a gyermekünkkel ahhoz, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyen. Ahogy azt hallottam másoktól is, rossz gyerek nincsen. Hát ezzel én is így vagyok és mindent megteszek azért, hogy kisbabámnak jó legyen ezen a világon.
A szoptatás témakörét is átrágtam, úgy gondoltam, jól felkészültem ebből is. Megnéztem az igény szerinti szoptatást, a nehézségeket, buktatókat, de amivel szembe találkoztam, messze meg sem közelítette a leírtakat.
Első körben nyilván nem a problémáról írnak és én csak érintőlegesen foglalkoztam a "Mi van, ha nincs tejem?" témakörrel, hisz úgy álltam hozzá, hogy nekem ilyen gondom úgysem lest. Tévedtem. De még mekkorát.
Több helyen írják, hogy nem a mell mérete dönti el, hogy valaki tud-e szoptatni vagy sem. Ez így is van, de hogy ki mennyi tejet tud termelni az elején, az azért függ ettől. nyilván, aki mondjuk 90-es mellbőséggel kezdi a várandósságot, nagyobb eséllyel mondja majd később, hogy fogalma sincs, mi az a tejprobléma.
Én nem ebbe a kategóriába tartozom és bár a méreteim óriásit változtak, a kezdeti 30-50ml helyett 70-80ml-nyi igényét kisbabámnak nem tudtam biztosítani. Emiatt voltak a problémáim, de ahogy szokták mondani: nehéz feladatot csak a jó tanulók kapnak.
És bár többször éreztem azt, hogy kész, itt a vége és megyek tápszerért, valahogy mindig sikerült újra és újra erőt gyűjtenem és kitartani addig, amíg rendesen beindult a tejelválasztásom.
Így mindenkit arra bíztatok, hogy tartson ki, próbáljon meg optimistán, nagyon optimistán hozzáállni, bízni magában. Én is ezt tettem és a kezdeti nehézségek után lekopogom, végre sínen vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése