Kisbabám mintha tudta volna, hogy másnap programunk lesz, így kihasználta az együtt eltöltött időt, és nem aludt el. Ez még hagyján lett volna, de emellett elkezdett panaszkodóan sírni. Azt hittük, valami gondja van így jött a szokásos problémakeresés: pelus csere, hasfájásra torna, vigasztalás. Semmi nem vált be, szakaszosan sírt, de igen mérgesen. Én úgy gondoltam, hogy éhes, de szopizni nem akart. Hiába próbálgattam, elhúzta a fejét. Gondoltam, hogy esetleg itt a szopási sztrájk, az most nem hiányozna. Néhány órás birkózás után, amikor még fenn volt, olvasztottunk neki fagyasztott tejet és azt adtuk neki. Megitta, de nem könnyen, folyamatosan abba hagyta és sírt. Majd végül megitta az összeset és elaludt. Hogy mi volt a baja, a mai napig nem tudjuk, a frontra fogtuk. Már hajnalban rendesen szopizott, azóta is.
Így nem sokat aludtunk, és már kelhettünk is.
Éljen a szombat, megyünk lagziba. Egyrészt nagyon várom, hisz jó barátaink kelnek egybe, másrészt kissé aggódom, hogy kisbabám hogyan fogja viselni. Az allergiás pettyeim teljesen színtelenek, zavaró nem lesz.
Délelőtt fodrásznál voltam, 1 óra alatt végeztem. Utána érkezett anyósom, így gyors ebéd, majd irány készülődni. Kisbabám mellett már korántsem tart olyan sokáig egy készülődés, mint korábban. Kb 1 óra alatt készen is voltam. Férjem is elkészült, így már indultunk is a kikérőre, Tolnára. Sietnünk kellett, mert egy kicsit késésben oltunk, de idejében odaértünk, sőt még várnunk is kellett. A kikérő nem tartott sokáig, már indultunk is Szekszárdra, a templomi esküvőre. Mi kicseleztük a násznépet, és másik irányba mentünk, hogy még egy szoptatásra hazamenjünk. Sikerült is, kisbabám pont végzett, amikor hallottuk az autódudálást, így már indultunk is a Béla térre. Szerencsére közel tudtunk parkolni, mentünk ismét fotózni. Majdnem elkezdett esni az eső, de egy pár perces csöpögésnél abbahagyta. Maradt a szép idő. Fotózás az ifjú párral, és irány a templom. Férjem a tanú, így az első sorban ülünk. Én csak kísérem őt, és fotózok. A szertartás szép volt, nem olyan fölhöz ragadt, mint néhány korábbi lagzi. A pap vicces dolgokat is mondott, így nem volt egysíkú. Az esküvő után irány a lépcső, újabb közös fotó, majd kocsiba be és mehetünk a polgári helyszínre, Bodri Pincébe.
Szépen feldíszítette a dekoros, nagyon tetszett. A végén jött a gratuláció. Elfoglaltuk a helyünket, megvártuk a nyitótáncot, majd elindultunk kisbabánkért.
Otthon újabb szopi, gyors pakolás, majd vissza a helyszínre. Viktorka azonban úgy gondolta, hogy kicsit menjünk később, és ahogy betettük a hordozójába, sírni kezdett. Jó fél órát vigasztaltam, mire úgy gondolta, hogy most már indulhatunk.
A vacsora elejét lekéstük, de legalább megérkeztünk. Bepakoltunk a vendégszobába, anyósom maradt vele. Észre sem vette, hogy nem vagyunk ott. A vacsi után felmentünk, hogy megetessem, de nem volt éhes. Csodálkoztam is, délután óta nem evett. Fél 10 körül mentünk ismét, ekkor szokott aludni. Szépen játszott, nem volt álmos, így egy óra múlva tértünk vissza. Ekkor már éreztem, hogy teljesen bekeményedtek a melleim, több helyen csomós is volt. Kissé aggódtam, hogy Viktorka mennyit szív ki, mert ha keveset, akkor mehetünk haza a fejős cuccokért. Szerencsére délután óta igencsak megéhezett, így mindkettőből jócskán szívott és elaludt.
Mi visszamentünk, én ekkor már hulla fáradt voltam. Kávét nem akartam inni, ősz óta nem iszok, így maradt a rengeteg víz. A hangulat jó volt, de én csak ülni tudtam, ehhez volt erőm.
Férjemnek mondtam, hogy nyugodtan táncoljon, kicsit körbe is nézett.
Éjfélkor segítettem barátnőmnek az átöltözésben, hisz egyedül nem könnyű kibújni a ruhából. Nagyon szép ruhát varratott magának. Én nem szeretem a rózsaszínt, de a ruhája tényleg szép volt és jól is állt neki.
Az átöltözés után kezdődött a menyecsketánc, ott férjemnek kis szerepe volt, tanúként neki és a többi tanúnak kellett először táncolnia. Aztán jött velem is, majd ott ült a pénzes asztalnál, ez volt a feladata. Persze nem sokáig, inkább mellém jött.
Hajnaltájt már kezdtem iszonyat fáradt lenni és fél 3 körül mondtam, hogy jöjjünk haza, mert lassan Viktorka is felkel. Elbúcsúztunk, majd indultunk pakolni. Anyósom is aludt kisfiunk mellett, gondolom, neki is fárasztó volt. A bepakolást gyorsan megoldottuk, kisbabám fel sem ébredt, persze nagyon lassan próbáltam mozgatni. Hazaérve viszont már jelzett, pont jól időzítettünk.
Hamar elaludtunk, mindenki fáradt volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése