12. hónap, avagy
eltelt egy év, szülinapozunk, torta és lázcsillapítás
Milyen furcsa most visszagondolni. Kisfiam szülinapjának
ünneplésekor a szülés élmény is előjön bennem. Amikor egy évvel ezelőtt
ilyenkor… Nagyon jó volt.
Ha bárki kérdezi, hogy milyen volt ez az év, hát mit
mondjak, nem volt könnyű. A sok éjszakázás, a folyamatos tejproblémák (bár a
mai napig szoptatok) kissé megnyújtották ezt az évet. És bár sokan mondják,
hogy milyen hamar elrepült az idő, most én is azt mondom, hogy igen, de a másik
pillanatban azt, hogy nem. Bár minél több idő telik el, annál többször fogom én
is a gyors jelzőt használni erre az időszakra.
Kisfiam fejlődése megállíthatatlan, jár egy kézben
kapaszkodva és most már anélkül is. Sőt! Egyre többször akaratának hírét adva
tépi ki kezét kezemből és megy arra, amerre ő akar. Ezzel persze nincs is gond,
engedem is, de a járdán, autók mellett nem és bizony ilyenkor van is egy kis
nézeteltérés. Szerencsére még könnyen orvosolható, de már kezdjük az én ezt, ő
azt akarom dolgot. Hát ebbe is bele kell kóstolni.
A séták alkalmával imád botokat vagy köveket összeszedni, a
csatornafedél mellett pedig lehetetlen eljönni úgy, hogy ne fogja meg. Ugyanez
érvényes az autók kerekeire is. Így lassan, de biztosan haladunk, mindent
aprólékosan megnézve és megtapogatva.
Bár a szabadban rengeteg a zöld növény, ezek labdába sem
rúghatnak a benti szobanövények mellett. Előbbieket csak nyugodtan nyugtázza,
hogy ott van, a bentieknek viszont nincs könyörület és vidáman tépkedi őket.
Illetve tépkedné, ha elérné. Mert ugye az összeset felmenekítettem bútorokra. A
rossz hír a növényeknek az, hogy kisfiam próbál kanapéra felmászni és néha már
sikerül is, így a rettegés nem áll megJ
A játékok nem igazán kötik le, inkább járkál és felfedez,
bárhol is vagyunk
Beszélni is kezd, szótagokat mondogat és babanyelven
beszélget, nagyon aranyos.
Sok mindenkit megismer és felismer, idegenektől nem fél,
nálunk kimaradt a szeparációs szorongás ezen formája. Csak abban nyilvánul meg,
hogy ha messzebb vagyok vagy kikerülök a látómezőjéből, akkor elkezd keresni
kissé aggodalmasan. De más nincs. A boltban és klubokban odamegy idegenekhez és
mosolyog rájuk, mindenkit levesz a lábáról.
A születésnapját keresztszüleivel ünnepeltük, mivel
szerettek volna velünk ünnepelni, így nem tartottunk külön egyet hármasban,
hanem meghívtuk őket is a nagy napra.
Elkészítettem kisfiam első tortáját, a vendégeknek pedig
tiramisut. Ez utóbbit a NoSalty-ról vettem, tojásmentes receptként. Nagyon
ízlett. Ami tetszett benne, hogy teljes kiőrlésű babapiskótát használtam
(kék-piros hipermarketben kapható, drogériában), nem is tudtam, hogy van ilyen.
Zabtejet és xilitet is tettem bele, kikerülve a tejet és cukrot, így a
kalóriaértékét jelentősen csökkenteni tudtam.
Kisfiamnak pedig meggyes
joghurtos túrótortát készítettem, banánnal. Előtte nap érdemes készíteni!
Íme, a recept.
Hozzávalók:
5 db érett banán
+ 1banán díszítésnek
4 csomag bio túró
1-2 evőkanál joghurt
1 csomag bio babakeksz
Xilit ízlés szerint, kóstolgatással adagolva
1 marék meggy
2 evőkanál étkezési keményítő kis vízzel elkészítve
Ami jó benne, hogy nem kell sütni, csak keverni.
A túrót szitán áttörtem (a borsópasszírozásnál jobb, de a
végén már nagyon untam). A meggyet
kimagoztam, összeturmixoltam egy befőttes üvegben. A banánt összeturmixoltam. A
túróba belekevertem a banánpürét, a meggyet, a kevés joghurtot. 5-8 db kekszet
mozsárban összetörtem. (5db, ha nagyobb, 8, ha kisebb a keksz). Beédesítettem,
folyamatos kevergetés mellett hozzáadtam a xilitet. Amikor elég édes volt,
elkészítettem a keményítőt. Kis vízben csomómentesen elkevertem, majd kevés
vizet felforraltam és abba beleöntöttem ezt. A két víz kb 40-50 ml lehetett.
Amikor kész, beleöntöttem a masszába.
Egy kb. 15cm átmérőjű fém keverő lábost kibéleltem
sütőpapírral (alufóliát az alumínium miatt nem tartottam jó ötletnek, mert
savak hatására kioldódik az alumínium és hát az igencsak rákkeltő, a folpack
pedig BPA tartalmú, ami pedig ösztrogénhoz hasonló hatást indít el a
szervezetben, így mindkettőt kilőttem a béleléskor), beleöntöttem a masszát, az
alját pedig kiraktam sugárirányban babakeksszel.. Lefedtem alufóliával, mert
itt nem érintkezik az étellel.
Másnap csak kiborítottam egy kerek tálcára,(itt jól
széttúrható), levettem róla a papírt. Szeletelt banánkarikákat tettem az
aljára, közepére és a tetejére, körbe. A legtetejére egy marcipán figura,
szülinapi felirat és a gyertya került.
A szülinapozás vidáman telt, kisfiamnak nagyon tetszett. A
torta széttrancsírozása és a játékok megtekintése igazán jó kis program volt. A
tortát a kislapáttal paskolta szét, kezével is simogatta a lejövő darabokat.
Egy idő után már el is tettük a tortát, mert teljesen szét lett volna kenve.
A kapott csúszdát megnéztem, de akkor nem igazán tudtam vele
mit kezdeni. Azóta viszont igazi nagy kedvenc, egyfolytában másik rá és imád
csúszkálni rajta.
Mint utóbb kiderült, akkor azért nem volt oly nagy a
lelkesedés, mert már beteg volt kisfiam, hőemelkedése volt. Estére már 38.5C-os
láza volt és igen levert lett. Nagyon folyt az orra, hosszúkat tüsszentett, így
jöhetett a porszívózás. Bár eleinte igen rendesen menekült előle, később
rájött, hogy mennyire jó, hogy szabadok lesznek a légutai, így már annyira nem
is tiltakozott.
A betegség alatt a nappalokkal nem volt gond, a 38 fokos
lázával szépen játszott és mászkált, egyedül csak az étvágya voltkisebb, de más
gond nem volt. Sok folyadékot ivott mellette, így nem aggódtam. Az orvosnak is
megmutattam, sajna vírusos torokgyulladás, így kell egy hét, mire jobban lesz.
Aznap estefelé már nagyon emelkedett a hője és hajnalban a
mocorgására figyeltem fel. Tűzforró volt, fel is keltettem egy lázmérésre. 38.8
volt, majd’ elájultam. Gyorsan adtam a következő kúpot, ekkor járt le az előző
hatóideje. Emellett hűtőborogatást is alkalmaztam, hogy segítsem a
lázcsillapító hatását. 2 pelenkát vizeztem be és kisfiamat levetkőztettem
pelusra.
Mivel igen forró volt, először a lábaira tettem a pelusokat.
Nagyon bágyadt volt, lassan pislogott és nézett rám. Szegény tiltakozni sem
tudott, elviselte, hogy a lábaira tettem a langyos textileket. Mivel hamar
megmelegedtek, kicsit levettem őket időnként és megrázogattam, majd mikor
elhűltek, visszatettem őket. Azért a lábra tettem, mert a szívtől legtávolabbi
ponton akartam kezdeni. Ekkora hőnél ez a legjobb.
Mikor már éreztem, hogy nem olyan melegek a lábai,
következtek a karok, majd a mellkas. Jó ¾ óra alatt a homloka is hűvösebb lett,
pedig oda nem tettem semmit. Kisfiam is élénkebb lett, elkezdett a hűvös
borogatás ellen tiltakozni. Akkor tudtam, hogy jobban van. Megmértem a lázát,
és 38.2 volt. Megnyugodtam, és bár még egy órát fenn voltam és figyeltem,
kisfiam nyugodtan és békésen szunyókált!
A borogatáskor nem tettem csuklóra és homlokra borogatást,
ez ugyanis elég kis felület és ilyenkor nem sokat ér. Ehelyett végeztem úgy a
borogatást, ahogy leírtam.
Reggelre elfújták a lázat, ismét jó kedéllyel rohangált a
lakásban. Aznap este már nem is volt lázas, nyugodtan aludtunk. Az orrszívás
még kellett jó 5 napig, de már az sem volt annyira erős. Könnyen vette kisfiam,
a nappalok és a láz után az éjszakák is a megszokottak voltak, hamar kiheverte.
Íme néhány kép a nagy napról:
Íme néhány kép a nagy napról: