2012. május 19., szombat


12. hónap, avagy eltelt egy év, szülinapozunk, torta és lázcsillapítás

Milyen furcsa most visszagondolni. Kisfiam szülinapjának ünneplésekor a szülés élmény is előjön bennem. Amikor egy évvel ezelőtt ilyenkor… Nagyon jó volt.
Ha bárki kérdezi, hogy milyen volt ez az év, hát mit mondjak, nem volt könnyű. A sok éjszakázás, a folyamatos tejproblémák (bár a mai napig szoptatok) kissé megnyújtották ezt az évet. És bár sokan mondják, hogy milyen hamar elrepült az idő, most én is azt mondom, hogy igen, de a másik pillanatban azt, hogy nem. Bár minél több idő telik el, annál többször fogom én is a gyors jelzőt használni erre az időszakra.
Kisfiam fejlődése megállíthatatlan, jár egy kézben kapaszkodva és most már anélkül is. Sőt! Egyre többször akaratának hírét adva tépi ki kezét kezemből és megy arra, amerre ő akar. Ezzel persze nincs is gond, engedem is, de a járdán, autók mellett nem és bizony ilyenkor van is egy kis nézeteltérés. Szerencsére még könnyen orvosolható, de már kezdjük az én ezt, ő azt akarom dolgot. Hát ebbe is bele kell kóstolni.
A séták alkalmával imád botokat vagy köveket összeszedni, a csatornafedél mellett pedig lehetetlen eljönni úgy, hogy ne fogja meg. Ugyanez érvényes az autók kerekeire is. Így lassan, de biztosan haladunk, mindent aprólékosan megnézve és megtapogatva.
Bár a szabadban rengeteg a zöld növény, ezek labdába sem rúghatnak a benti szobanövények mellett. Előbbieket csak nyugodtan nyugtázza, hogy ott van, a bentieknek viszont nincs könyörület és vidáman tépkedi őket. Illetve tépkedné, ha elérné. Mert ugye az összeset felmenekítettem bútorokra. A rossz hír a növényeknek az, hogy kisfiam próbál kanapéra felmászni és néha már sikerül is, így a rettegés nem áll megJ
A játékok nem igazán kötik le, inkább járkál és felfedez, bárhol is vagyunk
Beszélni is kezd, szótagokat mondogat és babanyelven beszélget, nagyon aranyos.
Sok mindenkit megismer és felismer, idegenektől nem fél, nálunk kimaradt a szeparációs szorongás ezen formája. Csak abban nyilvánul meg, hogy ha messzebb vagyok vagy kikerülök a látómezőjéből, akkor elkezd keresni kissé aggodalmasan. De más nincs. A boltban és klubokban odamegy idegenekhez és mosolyog rájuk, mindenkit levesz a lábáról.

A születésnapját keresztszüleivel ünnepeltük, mivel szerettek volna velünk ünnepelni, így nem tartottunk külön egyet hármasban, hanem meghívtuk őket is a nagy napra.
Elkészítettem kisfiam első tortáját, a vendégeknek pedig tiramisut. Ez utóbbit a NoSalty-ról vettem, tojásmentes receptként. Nagyon ízlett. Ami tetszett benne, hogy teljes kiőrlésű babapiskótát használtam (kék-piros hipermarketben kapható, drogériában), nem is tudtam, hogy van ilyen. Zabtejet és xilitet is tettem bele, kikerülve a tejet és cukrot, így a kalóriaértékét jelentősen csökkenteni tudtam.
Kisfiamnak pedig meggyes joghurtos túrótortát készítettem, banánnal. Előtte nap érdemes készíteni!
Íme, a recept.

Hozzávalók:
5 db érett banán
+ 1banán díszítésnek
4 csomag bio túró
1-2 evőkanál joghurt
1 csomag bio babakeksz
Xilit ízlés szerint, kóstolgatással adagolva
1 marék meggy
2 evőkanál étkezési keményítő kis vízzel elkészítve

Ami jó benne, hogy nem kell sütni, csak keverni.
A túrót szitán áttörtem (a borsópasszírozásnál jobb, de a végén már nagyon untam).  A meggyet kimagoztam, összeturmixoltam egy befőttes üvegben. A banánt összeturmixoltam. A túróba belekevertem a banánpürét, a meggyet, a kevés joghurtot. 5-8 db kekszet mozsárban összetörtem. (5db, ha nagyobb, 8, ha kisebb a keksz). Beédesítettem, folyamatos kevergetés mellett hozzáadtam a xilitet. Amikor elég édes volt, elkészítettem a keményítőt. Kis vízben csomómentesen elkevertem, majd kevés vizet felforraltam és abba beleöntöttem ezt. A két víz kb 40-50 ml lehetett.
Amikor kész, beleöntöttem a masszába.
Egy kb. 15cm átmérőjű fém keverő lábost kibéleltem sütőpapírral (alufóliát az alumínium miatt nem tartottam jó ötletnek, mert savak hatására kioldódik az alumínium és hát az igencsak rákkeltő, a folpack pedig BPA tartalmú, ami pedig ösztrogénhoz hasonló hatást indít el a szervezetben, így mindkettőt kilőttem a béleléskor), beleöntöttem a masszát, az alját pedig kiraktam sugárirányban babakeksszel.. Lefedtem alufóliával, mert itt nem érintkezik az étellel.
Másnap csak kiborítottam egy kerek tálcára,(itt jól széttúrható), levettem róla a papírt. Szeletelt banánkarikákat tettem az aljára, közepére és a tetejére, körbe. A legtetejére egy marcipán figura, szülinapi felirat és a gyertya került.

A szülinapozás vidáman telt, kisfiamnak nagyon tetszett. A torta széttrancsírozása és a játékok megtekintése igazán jó kis program volt. A tortát a kislapáttal paskolta szét, kezével is simogatta a lejövő darabokat. Egy idő után már el is tettük a tortát, mert teljesen szét lett volna kenve.
A kapott csúszdát megnéztem, de akkor nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Azóta viszont igazi nagy kedvenc, egyfolytában másik rá és imád csúszkálni rajta.
Mint utóbb kiderült, akkor azért nem volt oly nagy a lelkesedés, mert már beteg volt kisfiam, hőemelkedése volt. Estére már 38.5C-os láza volt és igen levert lett. Nagyon folyt az orra, hosszúkat tüsszentett, így jöhetett a porszívózás. Bár eleinte igen rendesen menekült előle, később rájött, hogy mennyire jó, hogy szabadok lesznek a légutai, így már annyira nem is tiltakozott.
A betegség alatt a nappalokkal nem volt gond, a 38 fokos lázával szépen játszott és mászkált, egyedül csak az étvágya voltkisebb, de más gond nem volt. Sok folyadékot ivott mellette, így nem aggódtam. Az orvosnak is megmutattam, sajna vírusos torokgyulladás, így kell egy hét, mire jobban lesz.
Aznap estefelé már nagyon emelkedett a hője és hajnalban a mocorgására figyeltem fel. Tűzforró volt, fel is keltettem egy lázmérésre. 38.8 volt, majd’ elájultam. Gyorsan adtam a következő kúpot, ekkor járt le az előző hatóideje. Emellett hűtőborogatást is alkalmaztam, hogy segítsem a lázcsillapító hatását. 2 pelenkát vizeztem be és kisfiamat levetkőztettem pelusra.
Mivel igen forró volt, először a lábaira tettem a pelusokat. Nagyon bágyadt volt, lassan pislogott és nézett rám. Szegény tiltakozni sem tudott, elviselte, hogy a lábaira tettem a langyos textileket. Mivel hamar megmelegedtek, kicsit levettem őket időnként és megrázogattam, majd mikor elhűltek, visszatettem őket. Azért a lábra tettem, mert a szívtől legtávolabbi ponton akartam kezdeni. Ekkora hőnél ez a legjobb.
Mikor már éreztem, hogy nem olyan melegek a lábai, következtek a karok, majd a mellkas. Jó ¾ óra alatt a homloka is hűvösebb lett, pedig oda nem tettem semmit. Kisfiam is élénkebb lett, elkezdett a hűvös borogatás ellen tiltakozni. Akkor tudtam, hogy jobban van. Megmértem a lázát, és 38.2 volt. Megnyugodtam, és bár még egy órát fenn voltam és figyeltem, kisfiam nyugodtan és békésen szunyókált!
A borogatáskor nem tettem csuklóra és homlokra borogatást, ez ugyanis elég kis felület és ilyenkor nem sokat ér. Ehelyett végeztem úgy a borogatást, ahogy leírtam.
Reggelre elfújták a lázat, ismét jó kedéllyel rohangált a lakásban. Aznap este már nem is volt lázas, nyugodtan aludtunk. Az orrszívás még kellett jó 5 napig, de már az sem volt annyira erős. Könnyen vette kisfiam, a nappalok és a láz után az éjszakák is a megszokottak voltak, hamar kiheverte.

Íme néhány kép a nagy napról: