Keresztelő szervezése

Úgy döntöttünk még kisfiam pár hónapos korában, hogy igen, meg lesz keresztelve. És bár mi nem esküdtünk templomban, gyermekünknél úgy döntöttünk, hogy megadjuk neki az esélyt arra, hogy maga döntsön arról, milyen vallást szeretne gyakorolni felnőttként. Ehhez pedig legjobbnak a keresztelőt láttuk.

Engem is vitt a nagymamám kiskoromban templomba és jártam hittanra is, megadom kisfiamnak is ezt a lehetőséget, aztán majd meglátjuk.

Az első és legfontosabb a keresztszülők kiválasztása volt. Hát sokat nem kellett gondolkodnunk, ugyanis van egy nagyon kedves barátunk, akik mindig segítenek nekünk, ha bármi gondunk is van. Így egyértelmű volt, hogy őket válasszuk. A felkérést majd! 1 éve megkapták, de az esemény egész júliusig húzódott.

Én azért vártam eddig, mert szerettem volna, ha az éjszakáink egy kicsit nyugisabbak legyenek, vagyis egy kicsit aludni is tudjak. Nem láttam értelmét, hogy hulla fáradtan, a napközbeni alvásunkat beáldozva, két szoptatás között legyen ez az esemény. Nekem elég macerás lett volna. Így vártunk, hogy kisfiam éjjel jobban aludjon (most alussza át az éjszakát, 14 hónaposan).

Befáradtam a plébániára a leendő keresztanyával és megbeszéltük az időpontot és a teendőket. Fizetni a keresztelőért nem kell, csak az egyházadót kell befizetni, ehhez csekket kaptunk is a helyszínen. Pluszban még a keresztelő forgatókönyvét is, ezt kell áttanulmányozni, vagyis, hogy mit kell válaszolni a papnak a kérdésekre.

Ezután kellett egy hely, ahol megtartjuk utána az ebédet. Én nem is gondoltam főzőcskére, mert a lakásunk sem alkalmas arra, hisz társasház és hát nem is szerettem volna ezzel bíbelődni.

Így kinéztünk a templom közelében lévő éttermet, ahol le is foglaltuk az időpontot. Később még visszamegyünk a menüt egyeztetni.

Szerettünk volna fotókat is, így egy profi fotóst kértünk fel. Videózáshoz viszont a családból kértünk fel, sógorkomátJ

Tortát is rendeltem, gyümölcsöset.

Ezután jött a nagy vadászat: keresztelő ruhát találni kisfiamnak. Jöttek először a turkálók, sajna sehol nem találtam neki valót. Bizományi a következő, ott sem volt semmi. Aukciókat figyeltem a neten, sajna, 80-as méretben, fiú ruha igazi ritkaság! Ezt nem gondoltam volna. Végül vettem egy 3 részes, új, fehér ünneplőt, ami zakóból, ingből és nadrágból állt. Elég drága, 5,700Ft volt, de úgy voltam vele, hogy ha keresztelő után eladom, mondjuk 5.000-ért, akkor csak 700Ft-ba került a ruha. Így már nem vészes, sőt!

Egy ideig úgy gondoltam, hogy az utcai cipőt adom kisfiamra, de a kék utcai a fehérrel nem igazán tetszett, így elkezdtem cipőt vadászni. No, ez még nehezebb volt! 21-22-es kisfiam lába, így ebben a korban pont alig kapni fehér cipőt. Mert hát keresztelőkor még a puha talpú babacipőket szokták feladni, kisfiamnak viszont ezek már kicsik. Így hiába nézelődtem a Tesco-ban a 12-18hónapos babákra való fehér cipőket, azok igen kicsik voltak rá. Itt kell megjegyeznem, hogy 9 hónaposan, kocsi cipőnek vettünk ebből a kategóriábólJ

Következtek a keleti voltok, hátha találok olcsó cipőt. Olcsó lett volna, de fehér! Sajna, fiúban nem menő, lányban rengeteg, fiúban egy semL Az összeset körbejártam, semmi. Néztem cipő boltokat is, de márkás, új, 6000Ft-os cipőt már nem akartam venni, kisebb esélyt láttam ugyanis arra, hogy el tudom majd adni.

Neten is nézelődtem, semmi. Aukciók, semmi.

Végső elkeseredésemben bementem egy bizományiba, és ott találtam tornacipőt, ráadásul kétfélét! Még válogathattam is! Nagyon megörültem, sikerült is megvenni, jó volt a méret! Szuper, ezzel végeztem is az előkészületekkel.

A keresztelő időpontjához közeledve egyszer telefonált a pap, hogy későbbre kell tenni a keresztelőt, a katolikus iskolások ballagása miatt. Ezzel nem is lett volna gond, ha a keresztszülőknek épp nem akad elfoglaltságuk pont abban az időpontban. Így gyors telefon vissza, hogy nekünk még sem jó, majd hosszas egyeztetés, pap, keresztszülők, étterem, fotós, hogy mindenkinek jó legyen. Sikerült végük, két hét csúsztatással mindenkinek jó volt az időpont.

Így lett egy kis idő, tortát áttenni, éttermet fixálni.

Az időpont közeledtével az étterembe elmentünk menüsort egyeztetni. Mi nem kis lazira gondoltunk, így nem rendeltünk sok kaját. Mivel majd! 40 fok volt, hideg gyümölcslevest kértünk, cordon bleu-val (és nem gordon blue!), natúr feta sajttal és szárított paradicsommal göngyölt husival, salátával, steak krumplival. Ennyi.

A nagy napon a rokonság már a misére is benn ült, mert így illik. Én kisfiammal a mise végére mentünk oda. Nekem kellett ébresztenem, mert jól alszik, így gyors öltözés, Anya már sminkben, félig felöltözve. Aztán minden a helyére került, kisfiam gyönyörű és elegáns volt így felöltözve. A mise végén már ott is voltunk és néhány perc után kezdődött is a szertartás. Keresztanyjánál volt végig. Az elejét jól viselte, lekötötte a látvány, de a közepétől már megunta és el akart menni. Ekkor kezdődött egy kis birkózás, de keresztanyja megbirkózott vele.

Maga a keresztelés jól zajlott, vízszintesen hátradöntöttem kisfiam, aki ennek láthatóan nem örült, húzta fel magát, de sírni nem sírt. A leöntés után felült és látványosan meg volt sértveJ Még egy kicsit ücsörgött, meghallgattuk a papot, aztán fotózkodtunk.

A végén megkaptuk az emlékpapot is, amink nagyon örültünk.

A szertartás után irány az ebédlő, 40 fok volt, szomjasak voltunk. Az ajándékozás után bementünk a hűvösbe és ott hűltünk le. Kisfiamat át is öltöztettem, pólót húzott a hőségben. Benn mindenki játszott vele, nekem alig kellett ránéznem. Az ebédből szépen evett, ízlett neki a gyümölcslevesé s a husi zöldségekkel is. Tortát is kapott, néhány kanállal adtam neki.

Ebéd után gyors átöltözéssel elindultunk strandolni, és a teljesen felforrt csapat a vízben hűsölt estig.

Nagyon szép nap volt, sokáig emlékezni fogunk ráJ