Ha harap a baba – megoldások: fejés, cumisüveg, bimbóvédő, Dologél, együtt alvás

Kisfiam 11 hónapos, és egy hét alatt annyit nőtt a felső két metszőfoga, hogy bizony szopizás közben kidörzsölte a mellbimbómat az éles kis foga. Mindez odáig fajult, hogy a kezdeti fájdogálás iszonyat, már-már elviselhetetlen fájdalommá nőtte ki magát.

Emlékszem, legutóbb a babajátszóban hallottam, hogy az egyik anyukának abba kellet hagyni a szoptatást, mert harapott a kisfia. Milyen rossz lehet neki – gondoltam. De azt nem, hogy hogyhogy nem sikerült megoldania, miért hagyta abba.

Hát most én is ide jutottam!

Kezdem az elején. Egy hete vettem észre, hogy ahogy szopizik kisbabám, úgy „karcolgat” engem. Hiába mondtam neki, hogy nem jó, rám nézett, de nem értette. Korábban, amikor a két alsó foga jött, akkor harapott, viccből, mert utána mindig mosolyogva nézett rám. Persze az első alkalommal felszisszentem és ez nagyon tetszett neki, hiába mondtam már ekkor neki, hogy nem szabad, mosolygott. Így a következő és következő alkalmakkor, amikor harapott, szisszenés nélkül elmondtam, hogy fáj és nem szabad, így 4-5 harapás után feladta és el is hagyta ezt a szokását.

Most azonban más a helyzet. A felső fogaival elég élesen szopizik, a fájdalom pedig elért a maximumot.

Az egyik éjjel már annyira fájt, hogy már minden pozícióban próbálkoztunk szopizni, de már mindenhogy igen éles fájdalmat éreztem. Reggel 6-kor fel is keltünk, bár babám tejet szeretett volna, én már nem bírtam. Így korán reggeliztünk, és az egész napunkra rányomta a bélyegét az éjszakai nehézség.

Fel is hívtam az orvost és a védőnőt is, hogy most aztán mit tegyek. Az orvostól én kértem, hogy milyen tápszert ajánl, mert egyszerűen nem tudok szoptatni. Délután el is szaladtunk és meg is vettem az egyik tápszert. Izgatottan készítettem a következő étkezésre és kínáltam kisbabámnak cumisüvegből. Belekóstolt, aztán tolta el magától az üveget. Többszöri próbálkozás mindig ugyanide vezetett. Próbáltam ételbe pár kanállal belekeverni vagy pohárból itatni, kanállal adagolni, mindhiába, nem kell neki. Az otthon lévő mintákból kipróbáltam egy vaníliás tejpépet gyümölccsel adva. Na, azt megette, örültem neki. Így marad a tejpép. Férjemnek szóltam is, hogy ilyet vegyen. Még vett mellé egy ízesített (banán ízű) tápszert is, hátha azt megissza. Tévedtem. Ugyanazon praktikákkal próbáltam, eltolja az üveget meg a kanalat és poharat is.

Így ezt fel is adtam, marad a tejpép. Ilyen korban már szerintem nem igazán fogadják el az igen furi ízű tápszert az anyatej helyett, ilyenkor bőven jó a tejpép. Ezzel is tudom fedezni a napi szükségletét.

Mindezek mellett egész nap ittam szopis teát, amit én kevertem be (a korai bejegyzésemben ott a receptje). Ezt azért ittam, hogy bőven tudjak fejni, és tudjam babámnak adni, ha már nem lehet szopizni. Az első nap sajna kevés volt, így a déli altatáskor nem jutott, nehezen aludt és hamar fel is ébredt, sírt, nehezen tudtam megvigasztalni. Érzi a problémát, egész nap bújós volt, pedig általában nem viselkedik így. Én is sokat szeretgettem, többet volt ölben, mint egyébként.

Napközben a kölcsönkapott Bioptron lámpával lámpáztam, napi 4-szer, két csippanásnyit, ez kb. 2 perc. Egészen közelről, pár centiről lámpáztam. Szerintem már egy nap alatt sokat gyógyult. Mellette Garmastan krémmel kenem és emellé beszereztem egy lanolinos krémet is, ezt ajánlják több helyen ilyen és hasonló problémákra, mert jól táplálja a bőrt és nem szárítja. A Rossmannban vettem kb 850Ft-ért. Néztem márkás termékeket is, azok 2000-2500ft közötti árúak, de a hatóanyaguk ugyanez. Nem, mintha most szeretnék spórolni, de hasznosság szempontjából ezt is jónak találtam.

Ezek mellett persze a jól bevált anyatejjel való bekenés és rászáradás, valamint a szellőztetés szintén jó hatású.

Este babám velem aludt. Az első ébredéskor próbáltam vigasztalni, visszaaltatni, mert hát ebben a korban csak ezért ébred a baba, mert anyahiánya van. Nem sikerült, mert ő éhes és nem vigasztalásként kel fel. Ezt onnan tudom, hogy ilyenkor rendesen szopizik, nemcsak cicizik. Odaadtam neki a lefejt tejet, de kevés volt neki. Másfél órás kínlódás után megpróbáltam szoptatni. Meglepődve tapasztaltam, hogy az elviselhetetlen fájdalmat el tudom viselni. Nem kellemes, sőt nagyon fájdalmas, de elviselhető. Megörültem. A második ébredéskor ugyanez. Reményt láttam.

Másnap aztán ismét korán kelünk és sírósabb is kisbabám, de ismét sokat szeretgetem, ez valamennyire segít neki.

Hát igen, ezt nem szerettem volna. Mármint azt, hogy egyik napról a másikra kelljen abbahagyni a szoptatást. Pedig most sajna ez van. De nem adom fel, fejek, szeretgetek, lámpázok, kenek és reménykedek, hogy mihamarabb begyógyulnak a sebeim. Addig marad a cumisüveg, amit elfogad és issza tejecskét. Meg persze a remény, hogy a gyógyulás után megpróbál helyesen szopizni.

A harmadik nap már a déli altatáskor szopiztatok, bár még fáj, de már bőven tűréshatáron belül. Közben persze mondom babámnak, ha nem jól csinálja, ekkor korrigál és mehet a dolog tovább.

Ezen a napon megérkezi az újabb segítség: lézer anyósomtól. Ennek a hatása erősebb, így már kezeljük is a sebeket. Mellékhatásaként – pedig ma nem is ittam teát – 100ml tejet fejtem le, ami eddig 40-60 ml volt. Persze, mert a lézerrel a tejtermelést is lehet fokozni és nálam most ez történt. Nem is baj, sőt, este kelleni fog. Így is lett. A pótlás után jött az igazi szopi, kisbabám vidáman álomba merül. A kezelést folytatom, a sebek begyógyulnak, a szopizás megmarad. Igaz, a délelőtti és a déli kimarad, ami mondjuk már nem is baj, de megmarad az esti, a lefekvéskor és a hajnali szopik.

Nagyon boldog és elégedett voltam. Egy hét múlva aztán kezdtük elölről az egészet! Azt hittem, megőrülök. Babámat sajnáltam, én meg csillagokat láttam a fájdalomtól. Tette mindezt egy pillanat alatt, mindkét oldalon. Így újra cumisüveg és sok-sok türelem.

Egyik nap aztán bekövetkezett a nem várt történés: kisbabám a cumisüveget elutasította! Na, tessék! Most akkor miből etessem? Jött a poharas módszer, bár szépen ivott, a fele így is a nyakába ment. De jó, hogy van rajta előke. Hiába volt nagy mennyiség, egy idő után nem kérte és csak fordult felém sírva. Na, ilyenkor aztán sok mindent nem lehet tenni. Fogaimat összeszorítva kezdtünk neki a szopinak és reménykedtem, hogy ő nem teszi ugyanezt. Egész elviselhető volt. Következő nap aztán ismét minden rendben, semmi harapás nincs. Itt jegyezném meg, hogy minden egyes szopizás előtt Dologéllel kentem be magam, ezzel enyhítve a fájdalmat. Az enyémet és a babáét isJ

A zavartalan napok után jött az esti őrület: könnyű altatás után felébred, és nem akar visszaaludni. A tanácsok hatására fel-alá járkáltam vele, próbáltam megvigasztalni, adtam neki vizet, mert biztos szomjas, de ő bizony nem csillapodott, néhány perces bóbiskolás után kezdtük elölről. A szopi kevés volt neki. Így jött a tejpép. Bár ezt nem szokták javasolni, merthogy rászokik az éjszakai evésre, de hát mit csináljak vele, ha sír és éhes. Hát adtam neki egy nap, adtam neki másik nap is. Ezek nem egymást követő napok voltak. Most is adok neki néha, ha éhesen ébred. Ez általában éjfél körül van, amikor egyébként is szopizott korábban. Eszik 1-2 evőkanálnyi adagot és már alszik is vissza. Nem szokott rá, nem kel fel nap, mint nap. Egy héten 1, max 2-szer kel. De ki tudja, lehet később még ennyiszer sem. Pedig este jó sokat eszik: egy tányér főzeléket, 200-250ml-t 7-8 között és 3-4 kanalas tejpépet 8-9 körül. Többet azért nem, mert nem kéri.

Szóval nem szokott rá az éjszakai evésre, és emellett még jól is lakik, és nem kell sírnia másfél órán át. Probléma megoldva. Itt jegyzem meg, hogy kibújt egy újabb fog, ez okozta a zűrtJ

Másik ilyen gondom volt ezzel a szopi átállással kapcsolatban, hogy a felébredés után teljesen hozzám bújt és gyorsan el is aludt! Ez sem minden nap van, de néha így viselkedik. Na, ekkor én fogom magam és odabújok mellé, így együtt alszunk aznap. Nagyon hasznos és fontos ez, mert amikor ő igényli a közelségemet, nem fogom visszatenni az ágyába, mert már „nagy”. Később is lesz olyan eset, amikor együtt fogunk aludni, pl. betegség miatt, így amikor ő jelzi, hogy szüksége van rám éjszaka, nem utasítom vissza. Ilyenkor kevesebbet ébred és többször hozzám bújik, nagyon aranyos.

Bár többször együtt alszunk, de nem rendszeresen, erre sem szokott rá, de tudja, hogy mindig számíthat az anyukájára, így sokkal kiegyensúlyozottabb lesz.